Rákmegelőző diéta

Rákmegelőző diéta

Az utóbbi harmincöt évben a modern orvostudomány hatalmas kampányt indított a rák és a többi degeneratív betegség ellen. Ez az óriási erőfeszítés azonban mindeddig nem hozott tartós, átfogó eredményeket. A rákkutatás terén például a modern orvostudomány elsőként alkalmazott olyan technikákat, mint a sebészet, a sugárterápia, a lézerterápia, a kemoterápia, a hormonkezelés és egyebek. Ezek a kezelések azonban a legjobb esetben is csak annyiban voltak sikeresek, hogy átmenetileg enyhítették a tüneteket. Az esetek többségében nem tudják megakadályozni a betegség kiújulását, mert nem a probléma kiváltó okához nyúlnak vissza.

Hiszünk abban, hogy a jelenlegi biológiai hanyatlás nem visszafordíthatatlan, de ahhoz, hogy megakadályozzuk a katasztrófa bekövetkezését, új szempontból kell megközelítenünk bizonyos problémákat, például a rákbetegséget is. Meg kell kezdenünk az igazi okok felkutatását és az átfogó megoldások alkalmazását, ahelyett, hogy folytatnánk a jelenlegi gyakorlatot, amikor minden betegséget külön-külön, csak a tünetei alapján közelítünk meg. A degeneratív betegségek problémája valamilyen formában mindannyiunkat érint. Ezért a megoldás megtalálásának és alkalmazásának a felelőssége nem terhelheti csak azokat, akik az orvosi és tudományos közösségek berkein belül vannak. Az általános egészségjavulás csakis egységes társadalmi összefogással érhető el.

A személyes különbségeket is figyelembe kell venni mindennapi eledelünk kiválasztásában és elkészítésében: az életkor, a nem, a tevékenységfajta, a foglalkozás, a velünk született biológiai alkat, a jelenlegi egészségi állapot és más tényezők függvényében Mint egyének, állandóan fejlődünk fizikailag, szellemileg és értelmileg, és a táplálék, amelyet napról napra magunkhoz veszünk, természetszerűleg rányomja bélyegét erre a növekedésre.

A kiegyensúlyozott étrend megválasztásához az alábbi táplálkozástudományi megfontolásokat javasoljuk:

1. Víz:

A legjobb tiszta, természetes vizet használni a főzéshez is, ivásra is. Forrásvizet vagy kútvizet javasolunk általános használatra. Jobb elkerülni a vegyileg tisztított vízvezetéki vizet vagy a desztillált vizet.

2. Szénhidrátok:

A szénhidrátokat ajánlatos elsődlegesen glükóz-poliszacharidok formájában fogyasztani; ilyenek a gabonafélékben, zöldségekben és hüvelyesekben vannak. Helyes a minimumra szorítani vagy teljesen kiküszöbölni a monoszacharidok vagy diszacharidok fogyasztását. Ilyen szénhidrátokat a gyümölcsök, a méz, a tejtermékek, a finomított cukor és más édesítőszerek tartalmaznak.

3. Fehérjék:

Fogyasszunk minöl több növényi eredetű fehérjét. A zöldségekben az összes aminosav (a fehérjék építőkövei) megtalálható, amire a szervezetnek szüksége van. Nem mindegyik zöldségben van jelen az összes, de ha sokféle zöldséget fogyasztunk, különösen a sötétzöldszínűeket, és a sötétzöld levelű zöldségeket, és ezt még füvekkel is kiegészítjük, akkor rengeteg létfontosságú aminosavhoz jutunk. A növényi fehérjét szervezetünk sokkal jobban fel tudja dolgozni, mint az állati eredetű fehérjét. A pakisztáni Hünzában és az ecuadori Vilcabambában élő emberek híresek egészségükről, életerejükről és hosszú életükről. Ha megvizsgáljuk étrendi szokásaikat, azt tapasztaljuk, hogy főként növényi fehérjét fogyasztanak.

A National Geographic egy nemrég publikált tanulmánya szerint Hünzában egy csoport átlagos napi kalóriafogyasztása 1923 kalória volt, ebből 50 gramm a fehérje, 35 gramm a zsír és 354 gramm a szénhidrát. Vilcabambában az átlagos napi kalóriamennyiség 1200 volt, 35- 38 gramm fehérjével, 12-19 gramm zsírral és 200-260 gramm szénhidráttal. A fehérje mindkét esetben növényi eredetű volt. S meg kell jegyeznünk, hogy a rák gyakorlatilag ismeretlen mindkét térségben. Összehasonlításképpen az átlagos amerikai napi fogyasztása 3300 kalória, ebből 100 gramm fehérje, 157 gramm zsír és 380 gramm szénhidrát.

4. Zsír:

Kerüljük a nehéz, telített zsírokat, amelyek a legtöbb húsfajtában és tejtermékben megtalálhatók, továbbá a margarinban lévő többszörösen telítetlen zsírokat és a hidrogénezett főzőolajakat. A modern étrendnek mostanában a zsír alkotja a 40 százalékát, és az orvostudomány ezt a tápanyagot hozza leginkább összefüggésbe a degeneratív betegségekkel, egyebek között a szívbetegségekkel és a rákkal.

A teljes őrlésű gabonafélék, a diófélék és a hüvelyesek a mindennapi fogyasztás számára ideális arányban tartalmaznak zsírt. Főzéshez jó minőségű, finomítatlan szezámolajat vagy kukoricaolajat használjunk.

5. Só:

Elsősorban természetes tengeri sót használjunk, amely számos nyomelemet tartalmaz, és hagyjuk el a finomított asztali sót, amely szinte 100 százalékosan nátriumklorid.

6. Vitaminok:

A vitaminok természetes módon megtalálhatók a teljes értékű tápanyagokban mint az élelmiszer részei, és úgy is kell fogyasztani őket, más tápanyagokkal együtt. Az utóbbi év tizedekben népszerűvé váltak a vitamintabletták és más táplálkozási kiegészítők, hogy kárpótoljanak a modern élelmiszer-finomítás okozta hiányosságokért. Ha azonban rendszeres táplálkozásunk kiegészítéseként szedjük a vitaminokat, kaotikus hatást gyakorolnak anyagcserénkre.

A mérsékelt égövön, ahol négy évszak váltja egymást, az optimális napi étrend, amely segít védekezni a rákkal és más súlyos betegségekkel szemben, a következő összetevőkből áll: 50-60 százalék teljes kiőrlésű gabona, 5-10 százalék leves (különösen erjesztett zöldségalapon, tengeri sóval készítve), 25-30 százalék különbözőképpen elkészített zöldség és 5-10 százalék hüvelyes és tengeri zöldség. Alkalmanként kiegészítő táplálék lehet az azonos égövön termett gyümölcs; lehetőleg párolva, a hal és más tengeri élőlények, végül különféle magvak és diófélék.

Étrendi javaslat:

Az itt következő étrendi javaslatokat a Kelet és a Nyugat egyetemes táplálkozási hagyományainak szem előtt tartásával dolgoztuk ki. Több évtizedes munkával tovább finomítottuk elveinket, s kialakítottuk a modern makrobiotikát, amely enyhíti a rákot, a sugárbetegséget és más mai fizikai és pszichológiai rendellenességeket. Ezeknek a javaslatoknak a gondos alkalmazása megteremti az ember általános fiziológiai egyensúlyának stabil állapotát. Ezért nemcsak a rák megelőzése érdekében célszerű követni őket, hanem a legtöbb egyéb betegség megelőzése végett is. A módszer olyan emberek számára ajánlatos, akik még jó egészségi állapotban vannak. Akiknek már rákjuk van, vagy súlyos rák előtti állapotban vannak, ki kell egészíteniük a diétát a speciális esetnek megfelelően, s ajánlatos ezt egy képzett makrobiotikus szakember vagy orvos segítségével tenniük.

Teljes értékű gabonafélék:

Napi táplálékunk 50-60 százalékát főtt, teljes értékű gabonafélékből kell összeállítanunk. Ide tartozik a hántolatlan rizs, a teljes búza, a köles, a zab, az árpa, a kukorica, a rozs és a hajdina, amelyeket a legkülönbözőbb módokon lehet elkészíteni. Ha hántolatlan rizst főzünk, célszerű rozsdamentes acélból készült kuktafazekat használni. A kuktában főtt rizs nagyon értékes, mivel nem mennek veszendőbe a tápanyagai. Ideális esetben a kenyeret frissen őrölt lisztből sütjük, lehetőleg élesztő nélkül. Gabonafélét főtt tészta formájában is lehet enni; e célra különösen ajánlott a hajdinából vagy korpás búzából készült liszt.

Általánosságban célszerű a gabonafélékből készült ételeket eredeti, teljes formájukban fogyasztani, sokkal hasznosabbak, mint például a tört vagy feldolgozott formák: a kukoricadara vagy a zabpehely. A kenyér és a lisztkészítmények általában nehezebben emészthetők, mint a teljes gabonaételek, és hajlamosítanak a váladék- és nyálkaképzésre. A teljes gabona után a csapatics, a tortilla és más hagyományos lapos kenyerek a legjobbak, valamint a kovásszal sütött búza vagy rozs. Az olyan gabonaszármazékok, mint a sikér, hetenként néhány alkalommal fogyaszthatók fehérjeforrásként.

Levesek:

Napi táplálékunk 5-10 százaléka (1-2 csészényi) leves formájában kerülhet a szervezetbe. Készíthető leves miszó vagy tamari szójaszószból. A miszó és a tamari levesek természetes módon fermentált szójababból, tengeri sóból és gabonafélékből készülnek, s a főzés során sokféle tengeri és szárazföldi zöldség adható hozzájuk, elsősorban vakame és tengeri hínár, valamint zöldfőzelékek. A miszó vagy a tamari leves íze legyen enyhe, se túl sós, se túl édeskés. Időnként gabonafélékből, hüvelyesekből és zöldségekből is készíthetünk leveseket. Az évszaknak megfelelő ízletes leves nyáron a kukoricaleves vagy ősszel a tökleves.

Zöldségételek:

Napi táplálékunk 25-30 százalékát friss zöldségételek alkossák, amelyeket rendkívül változatosan készíthetünk el: párolva, főzve, sütve, gőzölve vagy kuktafazékban. A gyökér- és szárzöldségek között kiváló a sárgarépa, a hagyma, a fehér retek, a fehér répa, a piros retek, a bojtorján, a lótuszgyökér, a bakszakállsaláta és a paszternák. Ha gyökérzöldséget készítünk, a teljes növényt használjuk fel, a gyökerét és a zöldjét is, hogy táplálékunk megfelelően egyensúlyos legyen. A talajszinten termő zöldségek közül igen tápláló és naponta fogyasztható a káposzta, a karfiol, a brokkoli, a kelbimbó, a kínai kel és mindegyik tökféle: nyári tök, sütőtök, meg a hazánkban kevéssé ismert, édes húsú hokkaido tök.

A zöld és fehér leveles zöldségek közül napi fogyasztásra alkalmas és ízletes a zsázsa (vízitorma), a kelkáposzta, a petrezselyem, a póréhagyma, a mogyoróhagyma, a gyermekláncfű, az amerikai kelkáposzta, a karotta zöldje, a retek zöldje, a fehérrépa zöldje, végül a mustár zöldje. Alkalmanként fogyasztható az uborka, a saláta, a zöldbab, a zeller, a csírafélék, a borsó, a vöröskáposzta, a gombafélék, a karalábé, az endívia, a keszegsaláta és a csicsóka. A zöldségfélék egyharmadát általában célszerű nyersen elfogyasztani, salátaként vagy hagyományosan fermentált savanyúságként. Ajánlatos azonban elkerülni a majonézt és a kereskedelemben kapható salátaönteteket. Az olyan zöldségek, amelyek eredetileg trópusi vagy szubtrópusi környezetben éltek, mint például a padlizsán, a burgonya, a paradicsom, a spárga, a spenót, a cékla, az édesburgonya, a jamsz, a cukkini, az avokádó, az articsóka, a zöld és piros paprika és más fajták hajlamosak a savképzésre, ezért kerülendők vagy csak kismértékben fogyaszthatók (hacsak nem forró és nedves éghajlaton élünk).

Hüvelyesek és tengeri zöldségek:

Napi táplálékunk 5-10 százalékát főtt hüvelyesek és tengeri zöldségek formájában fogyaszthatjuk el. A mindennapi fogyasztásra alkalmas hüvelyesek: az azukibab (kicsi piros bab), a csicseriborsó és a lencse. Alkalmanként más hüvelyesek is fogyaszthatók: szójabab, tarkabab, fekete bab, fehér szárazbab, veteménybab (spanyolbab), nagy hüvelyű holdbab, sárgaborsó és bivalyborsó. A szójababtermékeket például a tofu, tempe és natto) mértékletesen fogyasszuk. A tengeri növények (tengeri hínár, vakame, hijiki, arame, nori, ehető alga, agar-agar, ír moha) ásványi sókban igen gazdagak és kis mennyiségben naponta fogyaszthatók levesekben, zöldségekkel vagy hüvelyesekkel, vagy köretnek elkészítve. Az ilyen ételek mértékkel fűszerezhetők tamari szójaszósszal, tengeri sóval vagy gabonaalapú ecettel; ilyen például a hántolatlan rizsből készült ecet.

Kiegészítő élelmiszerek:

Az általában jó egészségnek örvendő emberek kiegészíthetik étrendjüket az alábbi ételekkel.

Állati eredetű ételek: Hetente néhány alkalommal kis mennyiségű fehér húsú hal vagy tengeri hal fogyasztható. A fehér húsú hal általában kevésbé zsíros, mint a vörös húsú vagy a kék bőrű fajták. A tengeri halak általában kevesebb vegyi szennyezőanyagot tartalmaznak. Kerüljünk vagy drasztikusan csökkentsünk minden egyéb állati eredetű terméket, beleértve a marha-, borjú-, sertés- és bárányhúst, a csirkét, pulykát, kacsát, libát, vadhúst és a tojást. Kerüljünk vagy drasztikusan csökkentsünk minden tejterméket, beleértve a sajtot, vajat, tejet, lefölözött tejet, írót, joghurtot, tejszínes fagylaltot, tejszínt, tejfölt, tejszínhabot, margarint és kefirt.

Gyümölcsök: Gyümölcs hetenként néhány alkalommal fogyasztható – lehetőleg főve vagy aszaltankiegészítőként vagy desszertként, feltéve, ha a gyümölcs a helyi éghajlati viszonyok közt megterem. Mérsékelt mennyiségben fogyasztható friss nyers gyömölcs is, amikor szezonja van. Mérsékelt éghajlaton ez az alábbi gyümölcsöket jelenti: alma, eper, cseresznye, meggy, őszibarack, körte, szilva, szőlő, sárgabarack, fekete áfonya, szeder, málna, kantalup dinnye, sárgadinnye, görögdinnye és mandarin.

Ezen az éghajlaton kerüljük a trópusi vagy szubtrópusi gyümölcsöket, tehát a banánt, narancsot, grépfrútot, ananászt, mangót, papayát, fügét, datolyát, kókuszt és kiwit, még ha meg vannak is főzve vagy szárítva. Legföljebb rövid ideig fogyaszthatjuk ezeket speciális gyógyászati célokból. Trópusi és szubtrópusi térségekben kis mennyiségben, nem túl gyakran ehetjük ezeket a gyümölcsöket. A gyümölcslé általában túl tömény ahhoz, hogy rendszeresen igyuk, bár nagy forróságban alkalmanként megengedett a fogyasztásuk, mint ahogy a lehetőleg langyos almaboré is ősszel. Aszalt gyümölcs alkalmanként ehető, feltéve, hogy azonos klimatikus térségből származik.

Desszertek: Hetente kétszer-háromszor fogyasztható mérsékelt mennyiségben desszert: sütemény, puding, torta, pite és egyéb édességek, amelyek természetes összetevőkből készülnek. Készíthető desszert almából, úritökből és sütőtökből, azuki babból, szárított gyümölcsből vagy más, természetes édes élelmiszerből, édesítő hozzáadása nélkül. Az olyan ételekhez, amelyekhez szükség van édesítőre, a következőket ajánljuk: rizsszirup, árpamaláta, amaszake (rizsből készült erjesztett édes ital), gesztenye, almaié és almabor, szárított gyümölcsök, például a mazsola. Kerüljük a fehérített cukrot, barna cukrot, nyerscukrot, melaszt, mézet, kukoricaszirupot, csokoládét, szentjánoskenyeret, gyümölcscukrot, szacharint és más koncentrált és mesterséges édesítőszereket.

Van egy ízletes, agar-agarból készült tengerinövény-zselatin, a kanten, amely friss gyümölccsel, almalével és más természetes édesítőkkel ízesíthető.

Ropogtatni valók: Alkalmanként pirított apró magvak és diófélék is fogyaszthatók tengeri sóval enyhén sózva vagy tamari szójaszósszal ízesítve. Ilyen magvak és gyümölcsök lehetnek: a napraforgómag, tökmag, szezámmag, mandula, dió, hikori dió, mogyoró és földimogyoró. Jobb nem túl sokat fogyasztani a diófélékből, mert nehezen emészthetők és sok bennük a zsír. Hasonlóan fogyasztható a rizskeksz, pattogatott kukorica (vaj, olaj nélkül), a pörkölt hüvelyesek és gabonamagvak.

Italok: A javasolt mindennapi italok közé sorolható a pörkölt bancsaágból, a pörkölt hántolatlan rizsből készült tea, a pitypangtea, a maláta-kávé, a tengeri hínárból és más tengeri növényekből készült teák. Fogyasztható minden hagyományos tea, amely nem tartalmaz aromás illatanyagot, illetve nincs élénkítő hatása. A kávét, a fekete teát, a menta-, csipkebogyó- és kamillateát, s más aromás füvekből készült teákat kerülni kell, hacsak élénkítő gyógyszerként nem szükséges a fogyasztásuk. Mindennapi italunkat lehetőleg kútvízből vagy forrásvízből készítsük el. Szomjúság ellen is ilyen vizet igyunk kis mennyiségben. A jéghideg vizet kerüljük. Ha kívánjuk, alkalmanként ihatunk sört vagy bort, amennyiben adalékanyagok és cukor nélkül, hagyományos erjesztési eljárással készültek, de csak mérsékelt mennyiségben. Az alkoholos italokat azonban lehetőleg kerüljük.

Az étkezés módja:

Naponta két vagy három alkalommal együnk, amennyi jólesik, feltéve, ha megtartjuk az egyes élelmiszerfajták helyes arányát és minden falatot alaposan megrágunk. Az alapos rágás alapvetően fontos a jó emésztéshez, s ajánlatos minden falatot ötvenszer vagy még többször megrágni, amíg folyékony nem lesz. Akkor együnk, amikor éhesek vagyunk, de célszerű úgy felállni az asztaltól, hogy kellemesen érezzük magunkat, de ne érezzünk telítettséget. Hasonlóképpen csak akkor igyunk, ha szomjasak vagyunk.

A lefekvést megelőző három órában ne együnk, mert az stagnálást okoz a belekben és az egész testben. Minden étkezés előtt és után adjunk hálát a természetnek, a világmindenségnek vagy Istennek, aki megteremtette az ételt, és gondolkodjunk el az egészségről és a boldogságról. Ez lehet hálaadás, ima, ének vagy csak egy perc némaság. Fejezzük ki köszönetünket szüleinknek, nagyszüleinknek és a korábbi nemzedékeknek, akik tápláltak bennünket és akiknek az álmait megtestesítjük; a növényeknek és az állatoknak, akik életüket adták, hogy mi élhessünk; valamint a földművesnek, a boltosnak és a szakácsnak, akik munkájukkal előteremtették eledelünket.

A természetes élelmiszerek beszerzése:

Táplálékunk kiválasztásakor fontos, hogy a legfrissebb és a legkiválóbb minőségű természetes élelmiszereket szerezzük be. Az lenne persze az ideális, ha magunk termesztenénk gabona- és zöldségféléinket, és jó lenne otthon elkészíteni a miszót, tofut és szeitánt. Sok embernek azonban, s különösen a nagyvárosokban élőknek, a helyi bioboltok, zöldségesek és áruházak a mindennapi táplálék beszerzésének fő forrásai. A természetes szó, élelmiszerekre alkalmazva, a teljes és feldolgozatlan vagy természetes úton feldolgozott élelmiszereket jelenti.

Az organikus vagy bio terminus a természetes táplálékokra alkalmazva azt fogja jelenteni, hogy termesztésük során nem alkalmaztak műtrágyát, gyomirtót, rovarirtót vagy más mesterséges permetezőszert. Minthogy a bioélelmiszereket legfeljebb ízlelés útján lehet megkülönböztetni a többitől, a helyi bolt vagy a közvetítő kereskedő tisztességére kell hagyatkoznunk. Sok szállítónak van igazolása valamely biokertésztársaságtól, amely helyszíni szemléket tart, laboratóriumi vizsgálatokat végez, talaj- és árumintát vesz, valamint előadásokat tart a gazdálkodóknak és a fogyasztóknak.

Bőséges anyag dokumentálja, milyen káros hatással van a vegyszereket alkalmazó gazdálkodás az emberi egészségre, a termőtalajrétegre és a környezetre. A bioélelmiszerek nem mindig elérhetők, s nem is engedhetjük meg magunknak állandóan, mert drágábbak a többinél. Ez esetben a legjobb elérhető élelmiszereket vegyük, alaposan tisztítsuk meg és megfelelő módon készítsük el, hogy megszabaduljunk a potenciálisan ártalmas vegyi anyagoktól. Jobb egészségünk érdekében célszerű kerülni minden konzervet, mirelit-árut, finomított gabonafélét és lisztet, valamint minden olyan élelmiszert mely adalékanyagok, tartósítószerek, emulgeálószerek és mesterséges ételszínezékek hozzáadásával készült.

Forrás: Michio Kushi – Rákmegelőző és gyógyító diéta című műve.